Hálószoba titkok, avagy hogyan és miért alszanak a denevérek?

2016-04-04

A Természetvédelem VADONLESŐ Programja és a Magyar Természettudományi Múzeum a 2016-os év emlősének a hazai denevérfajokat választotta, hogy felhívja a figyelmet ezeknek a kicsi, ám annál hasznosabb, de sok téves hiedelemmel felruházott élőlények védelmének fontosságára. Ezen apróból csatlakoztunk mi is a DINPI munkatársaihoz, amikor denevér-monitoring céljából a barlangokban telelő denevérek megfigyelését, számlálását végezték. Így több helyen is sikerült lencsevégre kapni az éppen téli álmukat alvó különböző fajokat.

Hazánkban összesen 26 denevérfaj honos, melyek mindegyike védett, és jelentős eszmei értéket képvisel. Egy részük elsősorban templomtornyokban, padlásokon, vagy éppen ez erdő odvas fáinak zugaiban húzzák meg magukat. Van azonban jó néhány denevérfaj, mely kifejezetten a barlangi viszonyokat kedveli, és előszeretettel választja ezeket föld alatti üregeket akár nyári szállás és szaporodó hely,  akár téli menedék számára. A denevérek nem valódi barlanglakó állatok, vagyis életterük nem kizárólag csak a barlangokra korlátozódik, hanem barlangkedvelők, akik életüknek csak egy bizonyos szakaszát töltik itt, de táplálékszerzésük elsősorban a felszínhez köti őket.

Hazai denevérfajaink kizárólag rovarevők, – a világon előforduló többi denevérfaj nagy részéhez hasonlóan – így kénytelenek alkalmazkodni a téli, táplálékszegényebb időszakokhoz. Ezt pedig más fajokkal ellentétben, akik ilyenkor a más táplálékra való átállást, vagy a költözést választják, ők a téli hibernációval igyekeznek áthidalni. Ilyenkor testhőmérsékletük lecsökken, keringésük beszűkül, légzésük lelassul, aminek következtében jóval kevesebb energiára van szükségük az akár 4-4,5 hónapig is tartó téli álom idején.

Érdekes megfigyelni, ahogy a különböző denevérfajok különböző módón töltik ezt az időszakot. Az egyik leggyakoribb barlangi denevérfaj példányai, a kispatkós denevérek a barlangon belül szétszórtan, vagy lazább csoportokban, de egymástól tisztes távolságot tartva függeszkednek a falon. Szárnyaikkal teljesen beborítják magukat, ezzel is minimalizálva hő veszteséget. Ezzel szemben a jóval nagyobb testű közönséges denevérek szívesebben választják az összebújás előnyt adó melegét. Ők szárnyaikat csak maguk mellé hajtják, de amúgy vastag, bundás szőrzetük eleve jól védi őket a hidegtől. Ezt a fajt a legtöbb esetben egészen szorosan összebújva találjuk, szinte el se lehet különíteni ez egyes egyedekhez tartozó testrészeket.

A tavasz eljövetelével azonban megkezdődik a denevérek ébredezése. A téli álomból való felébredés sok energiájukat emészti fel, lassan megemelkedik a testhőmérsékletük, visszaáll a keringésük. A táplálékot jelentő repülő rovarok megjelenésével ők is előbújnak a barlangokból, és vadászatra indulnak minden este, amivel nagyon sok kártékony rovartól szabadítanak meg minket.

Óvjuk, védjük őket, és felejtsünk el minden hozzájuk kapcsolódó baljós hiedelmet és babonát!