Sztereo, vagyis 3D fényképek készítésével és megjelenítésével szinte a fényképezés kezdete óta foglalkoznak világszerte, ám a nehézkes készítés, és technikaigényes megjelenítés miatt ma is csak kevesen adják erre a fejüket.
Pedig a jó minőségben megjelenített látvány kárpótol minden nehézségért.
A sztereo, vagyis a háromdimenziós térbeli képek előállításához az emberi szem képalkotásához hasonlóan kell a fényképeket is elkészíteni majd megjeleníteni. A valóságban azért látjuk a dolgokat három dimenzióban, mert két szemünk nem egy pontból szemléli a tárgyakat, hanem a két külön alkotott képet az agyban egymásra vetíti, és így alakul ki a valós térbeli látás. Háromdimenziós fényképek készítése is ehhez hasonlóan, két külön, egymás mellé helyezett fényképezőgéppel történik, melyek azonos időpontban, de két külön nézőpontból készítik el a felvételt. Képeinket mi is gyakorlatilag két teljesen egyforma, átlagos fényképezőgéppel készítjük, melyeket egy speciális, házilag szerkesztett állványfejre helyezünk rá.
A felvételek elkészítése után még rengeteg utómunka van hátra.
Az elkészült képeket először is külön-külön utómunkálatoknak vetjük alá, ami során elvégezzük a színkorrekciót, és kialakítjuk a megfelelő képkivágásokat, szem előtt tartva, hogy a két képhez azonos módon nyúljunk hozzá. A képpárokat ezután 3D feldogozásra kifejlesztett szoftverek segítségével állítjuk össze, melyek segítségével pontosan összeilleszthetők az összetartozó képpontok.
A 3D hatás eléréséhez a két különálló felvétel igénytől függően különböző technikai megoldásokkal jeleníthetők meg.
Előadásaink során a kész képpárokat úgy kell vetítenünk, hogy – a valósághoz hasonlóan – a jobb oldali felvételt csak a jobb szemünk, a bal oldalit csak a bal szemünk lássa. Ezt jelen esetben polárszűrő segítségével érhetjük el, úgy hogy mindkét projektor lencséje elé egy-egy, egymásra merőleges állású polárszűrőt helyezünk, mely így a két vetített képet ellentétes polarizáltságú fénnyel vetíti a vászonra. A nézők pedig a projektor elé helyezett polárszűrőkkel megegyező kialakítású szemüveget kapnak. Ha a két képet pontosan egymásra vetítjük, a két szemünk külön-külön látja a megfelelő oldali képeket, majd ezeket agyunk egy térbeli képpé rakja össze.