Az idei, szerencsére jó hosszú tavaszi szünetet szokásunkhoz híven Jósvafőn töltöttük, ám az idő nagy részében a szlovák oldalra jártunk át fényképezni. Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, – még hóesésben is volt részünk -, barlangban ez szerencsére nem zavar, így három helyen: a Szilicei-jégbarlangban, a Buzgó-barlangban, és Gombaszögön is sikerült jó pár képet csinálnunk.
A Szilicei-fennsíkra a átruccanni mindig nagy élmény: hatalmas, kiterjed platójával és meredek falaival fenséges látványt nyújt már Pelsőc felől érkezve is. Fent a fennsík pedig igazi világvége: Szilicére, a kis zsákfalucskába tényleg csak az megy fel, akinek ott van dolga. Az időpont megválasztása tudatos volt, hiszen a jégbarlangok általában tavasszal mutatják legszebb arcukat, ilyenkor hízik bennük a jég a felszínről beszivárgó vizekből a télről bent rekedt hideg hatására. Ám sajnos a látványban csalódnunk kellett kissé, a korábban rendszeresen kialakuló hatalmas jégoszlop helyén már csak egy kis dudor, a látványos jégcsapok helyén pedig csak vékony kis jég árválkodott. A barlang aljzatán azért még így is hatalmas mennyiségű jég van felhalmozódva, melyen gyönyörűen látszanak a lerakódás rétegei.
Másnap a Szilicei-fennsík lábánál elhelyezkedő Gombaszögi-barlang felé vettük az irányt. Helyi barátunk, a rozsnyói barlangászklub vezetője, Berci kalauzolt bennünket. Bár mindnyájan jártunk már a barlang turizmus számára megnyitott részein, a belsőbb részek szépsége, és rendkívül vizes, kalandos jellege meglepett bennünket. A kiépített járdákról letérve, néhány méter után máris combig kell gázolni a vízben, de hamar kiderül, hogy a gumicsónakot sem vittük hiába. A víz pedig igen hideg, hiszen a Gombaszögi-barlangban végigfolyó, majd felszínre bukkanó Fekete-patak vize egyenesen a tegnap meglátogatott Szilicei-jégbarlangból származik. A Gombaszögi-barlang legfőbb különlegességei a méteres hosszúságúra megnőtt, törékeny szalmacseppkövek, melyekből a belső részeken is gyönyörű példányok találhatók.
Az utolsó napon a Rozsnyó mellett található Buzgó-barlangra került sorra. A nem túl hosszú, de izgalmas, aktív patakos barlang régóta nyitva áll a kalandturizmus iránt érdeklődők számára. A fizetős túrák célpontja a világ legnagyobb állócseppkövének titulált képződmény. Ezt nem tudjuk, hogy tényleg így van-e, de mindenesetre impozáns méretű darab. Eddig a pontig sajnos a patakmeder mindenhol pallókkal van kiépítve, eltakarva a járatok valódi jellegét. De a belsőbb részeken már a kiépítetlen, aktív patakmeder szépségével találkozhatunk, amíg el nem jutunk a barlang végét jelentő szifonig.