Újra a Gortaniban!

2015-02-28

Február végén az időjárás mindent felül író szervező erejével megnehezítve ugyan, de végül is eljutottunk ismét a Gortaniba! Az öt napos akció alatt sikerült színvonalasan dokumentálni azokat a magyarok által feltárt járatokat, ahonnan korábbról egyáltalán nem vagy csak régi technikával készültek felvételek. És mind ezt egyből 3D-ben. Azért is nagy öröm ez, mert a Gortaniba nem egyszerű feladat lecipelni a szokásos barlangos és bivakos felszerelés mellett még a fényképezős cuccokat is, melyre csak egy ilyen nagy létszámú expedíció keretében kerülhet sor.

Az indulást erősen megnehezítette, hogy a kedvezőtlen lavina előrejelzések miatt a biztonságos, ámde néhol igen szűk és kényelmetlen Roló bejáraton keresztül mentünk le.  Ez a bejárat a Bila Pec oldalában, kb. 40 m magasan nyílik a sziklafalban, aminek kimászását és beszerelését végül az előörsként kiküldött csapat, Lac és Modor oldotta meg. A végtelenül szűk aknarendszeren 4 fős csoportokban óránként indultunk a kb. -400 méteren lévő Humbold termi bivakhoz, ami már korábban is jól bevált kiinduló pontja lett az akcióknak. Másnap a társaság csapatokra osztódva ki kutatni indult, ki kürtőt mászni, ki átszerelni és beszerelni a közlekedő útvonalakat, valamint egy fotós csapat is alakult. A mi feladatunk a  Gortanira jellemző helyszínek dokumentálása volt, így a szűk kuszodáktól a hatalmas aknákig a kanyargós meanderekig próbáltuk a különböző típusú járatszelvényeket mind megörökíteni. Ezért fotóztunk a Litoklázis-folyosóban, a Csóka-aknában és a 140-es aknában is alulról és felülről egyaránt. Voltunk a végponti zónákban a Marmite-ág hófehér, göbölyű kavicsokkal teli mellékágában, melynek végén egy kis zölden csillogó tavacska is található, de készültek még képek a Gugliema agyagtornyocskás járataiban, és Gortaniban olyan jellegzetes Grande-meandro kanyarulataiban is.

És persze a bivakélet, ami a Gortani egyik legnagyobb élménye, így itt is készítettünk jó néhány felvételt. A fárasztó napok után jó társaságban egy kis vízszintes hely, egy bögre zacskós leves, egy meleg hálózsák, és az ember tökéletesen boldognak és elégedettnek érezheti magát.

Az ötödik napon éjfél után indultunk ki a bivakból, hogy egy 7 órás mászás után reggelre érjük el a bejáratot. Lélegzetelállító élmény négy nap után újra megpillantani a napot egy sziklafal közepére érkezve, ahonnan káprázatos kilátás is nyílik a havas Canin hegycsoportra. A fárasztó mászás és a gyötrelmes aknakiszállások fáradalmait feledve, csak lassan kezdtünk neki a havas, jeges sziklafalról történő utolsó ereszkedésnek.

További képek a Galériában